Add nekem a fényed, te Nap!
Símogatsz, mondván; szeretsz.
De fény nélkül bírnád- e;
mert úgy magad nem lehetsz?
Sötétet tudnál – e szórni,
vallani? Mondanád- e:
kedves, merre vagy, gyere,
utamat szerelmeddel
terítsd – ne botoljak?
Levetett bőröd nélkül
nyers ideg fájna – e?
Hiányzana, hogy
keddre nincsen szerda,
őszre tél, télre tavasz?
Hogy megszikkadt
magok a földbe nélküled
meddőt hajtanak?
Hogy megáll a lét,
ha fényed megkapom?
Szeretsz – e annyira?
És…és
én hagyom?
