Két mázsa levegőt ide nekem,
mert fullad az emberben az ember!
Nincs tovább, de még egyetlenegyszer
síkra száll a tüdő, a szív, a velő.
Levegő… levegő…levegő,
hogy a recsegő légcső
lépcső legyen – tovább…
Mert fullad az emberben az ember.
Hanyatt döntött, tört gerinc.
Hát két mázsa levegőt ide nekem!
Mert embert kell az emberben
– felélesztenem…