ülök a padkán, kockakő nyomja a fenekemet,
de mit nekem, mit nekem!
a gyerekem már nem nevet, már nem nevet,
nem sír, csak hallgat és már enni sem kér.
már enni sem kér…
büdös és koszos vagyok,
az életem a hátizsákban,
nem sírok, csak hallgatok,
fáradt vagyok,
ó, milyen fáradt vagyok…
menni kéne, menni kéne, de merre?
nagy a világ és helyem nincsen.
nagy a világ és helyem nincsen…
már enni sem kér, már enni sem kér…
nagy az ég, benne minden csillag csillogása kimért,
nagy vizekben az élet szépen áramlik,
erdők, mezők, sivatag — pontos mértani rend:
így kerek a világ.
csak nekem nincs helyem, csak nekem nincs helyem,
nagy a világ és helyem nincsen.
már enni sem kér, már enni sem kér…
menni kéne, menni kéne,
mert az üldözöttnek helye nincsen.
az üldözöttnek könnye sincsen.
a kockakő nyomja…
már enni sem kér…