Adsz te annyit, el sem bírom.
Vállam rezeg. Nyomja kínom.
Mit képzelsz te? Mi vagyok én?
Atlasz? Herkules? Ingyom-bingyom?
Táliber, tutáliber-máliber…
Penge kínom;
Miszlikbeszabdal-szabadalom.
Végtelen, te…
szerelmem, minden vágyam, reményem,
végy karodba, ringass,
ringass úgy, ahogyan anyám méhében
sem.
„Adsz te annyit, el sem bírom…”
ez álljon majd a
síron.
Jut eszembe: nem lesz sírom…
Ha felnéztek, megláthattok:
mosolyogva, láblógatva ücsörgöm.
A legszínesebb szivárványon.