bukdácsol a kert alatt Újév…
haja rendes, fésült, frisshó-illatú,
szeme csillog, résnyi-szűk: még szokja a fényt,
ruhája patyolat,
öle szűz, de fogadóképes,
talpán semmi bőrkeményedés,
testén makula? ugyan! sem seb, vagy lila folt, mindene tökéletes.
de nemsokáig,
mert én tudom,
hogy ott,
ahol a drótkerítés kezdődik (tudod! balra a szilvafától!),
van egy dögnehéz, selejtes pincefalazó-blokk,
amiből kiáll egy baromi éles,
többcenti magas, zöld üvegdarab,
és ő abba bele fog lépni.
pont oda.
meglesz az első seb,
az első tincskicsúszás,
az első rémült szemkitágulás,
az első aktus az élettel,
az első talpbibi,
talán tetanusz is,
de sebaj, hadd tanuljon a gyerek saját-tapasztalatból,
így állja meg a helyét,
így lesz Erős Óév majd belőle!
csak párpillanat és Újév már a nem is lesz annyira új meg tökéletes…
hálistennek.
(Szakács Ági barátomnak ajánlva, sok szeretettel 🙂 )