szürke az éj – fázik.
fehér paplanja, ha lenne,
nem dideregne
az erdő,
a rét,
a város,
és dagadtan pöffenne, ha lenne,
fehér, meleg vánkos a válla alatt.
a kisnyúl, ahogyan bokortól-bokorig szalad,
látszana kis tappancsa a hóban,
és az őzek óvatos, néma nesze osonna.
a kémények füstje lusta libbenés volna az égre…
akkor valóban szikrázna az ünnep.
de szürke az éj – fázom.
terítsd takarónk,
és nagy, kedves kezeddel puhán simíts,
úgy, ahogyan szoktad.
ahogyan a hó hull erdőre, rétre, városra.