és ha fáj majd, mondd, írt nyújtasz-e…
és ha sebem bűze szúr és bucskázza gyomrodat: mondd, elfordítod fejed ?
és ha szemeim tengerzöldjét gennytajték lepi, mondd: letekintesz a mélybe,
hogy ragyog-e még ott a gyöngy?
és penészesre izzadt markomat tárod-e, hogy tenyerembe langy csókot taposs a száddal?
és mondd: ugye, nem próbálod lázas csomóba gyűrt testemet egyenesre teríteni?
és tudod, keresed-e majd az én-t, aki senkit, soha úgy, mint téged…
és ne tagadd! ha testem üres,
tartalmát vesztett bábként kering az életemnek nevezett vegetációban
– becsomagolod selyempapírba, és rejted-e törések elől, vagy hagyod, hogy zúzza össze a kórházi ágy…
és ne hazudj!
mondd!
leszel-e kegyes, megölsz-e, ha porhüvelyemből minden értelem elszökik egy szebb világra vágyva?
mondd: leszel-e kegyes, én drága szerelmesem…
ígérd!