Fehér a kemencepadka, 
friss mész illata száll.
Tiszta a csupor,
alszik a kovász;
hideg van.
Fűts be anyám!
Surranjon a füst,
szökjön szemembe tőle könny!
Legyen fekete a kémény töve!
Rőzsét, venyigét ide
apám; dagadjon a
forró, meleg kenyér még
bábos bucija.
Szálljon a korom,
égjen a tűz,
élet dobbanjon a platni alatt!
Hideg kemence fehér fala
csak árnyékot ad,
és az emlék
– lohad…
Hát égjen a tűz
és kormoljon!
Fehér halotti gyolcsból
korommal üzenjen: csurogjon ki az élet.
