Ránts magadra valami könnyűt.
Pár kék pálmafa megteszi
az ingeden, fiú.
Bokáig szivárvány ruhád lazán ringjon,
ha megemeled,
térded homoktól megcsillanjon,
bébi.
Lazán szálljon a lokni,
’stleg raszta légy, tesó!
Balra kicsit szédüljünk;
homokra futunk,
sebaj, majd nevetünk!
Ha jobbra visz a kedvünk?
Ott a tenger!
Ó, a tenger…
Tesó,
a tenger!
Köss csomót az ingaljadra,
húgom,
emeld szoknyádat a nyakadba:
a tenger…
Gyere, fussunk a haboknak!
Hívnak!
Örök fény, örök templom a habok alatt:
Ölelj bébi, ölelj…
Kék levegő a nap alatt:
ölelj, hagyd magad.
Hagyd magad reggel.
Délben és este
se tiltakozz,
színes szoknyád alatt menny lakoz,
ó, bébi,
a menny lakoz,
ne tiltakozz!
Rázd lazán bébi!
Rázd lazán
és ne törődj, az élet tenger,
az élet
egy kurva mély óceán;
fuss neki,
emeled szoknyádat a nyakadba,
vizes azér’ ne legyen.
Még megfáznál nekem
amikor este főzöd a vacsorám
bébi.
Tölts nekem.
Csak…
(figyelj jól!)
csak lazán!
Ránts magadra valami könnyűt.
Pár kék pálmafa megteszi
az ingeden, fiú.
Bokáig szivárvány ruhád lazán ringjon,
ha megemeled,
térded homoktól megcsillanjon,
bébi.
Lazán szálljon a lokni,
’stleg raszta légy, tesó!
Bébi, az élet szép,
az élet jó.
(Ihlet innen )