Ki ás más medret szerelmem tavának?
mert nézd – a régi tó teljesen kiszáradt.
Ellopta az idő, megölte a méreg,
elszívta, felitta szomorú-fűz-kéreg.
Csak az iszap maradt, testemet lehúzó.
Telis-tele fekete, véremet szívó
féreggel, mely mind emlékemre tapad.
Megölik minden hajdani álmomat.
Ki ás más medret szerelmem tavának
melyben víg kacajok gyöngyözve úsznának?
Körmöddel, fogaddal kaparj nekem medret:
mi tóvá fogadja tenger sok könnyemet!