Tűzzománc ez a szem!
Szelence, a lélek a szélén billeg;
táncol a fohász.
Apró kaviccsal hintve az arc,
bársonyát ép ésszel
talán bírni sem lehetne máshogy.
Mégis: dísz, csoda e pettypompa-pír.
Leendő érett csókok ezre csücsül az ajkon,
csintalanul fényesre koptatva azt.
(Te lány…)
Belé szerelmes még a bérc is,
kőszívet lágyít a lány.
Kopasz hegyek szíve vérzik, mert nehéz a rög.
Örökre bilincsben talapzaton – messze a kincs.
Gleccserek pondró araszolása, olvadása: könnyek, esengés,
sőt, egy sávban szakadék is fakad – kicsit mozdul a tömb.
Kevés.
Különb legények is odaforrtak a végtelenre…
Te lány…
Te gyönyörű, te!
(játszottam, megadott szavakkal: fohász, billeg, táncol, érett, kopasz, ül, sáv, vérzik, pondró, eseng)