Anna a nevem.
(Meg Mária is, de ez titok,
mert Mária mégsem én vagyok!)
A név kötelez, ám
jót csavartam a sorson,
mert a “kellemet”, “kecst” “bájt”
otthagytam a sarkon,
amikor kifordultam
az életbe.
Ennek ellenére dacolok;
Anna vagyok.
Mélyízű, sűrű anna,
szabad szavanna,
akit, ha nem kötnének mázsás rögök ide,
talán elröppenne a semmibe
mert itt annyira rab.
Anna vagyok,
(Meg Mária is, de ez titok,
mert Mária mégsem én vagyok!)
hát boldog névnapot
nekem
ma.
