Rögös… göröngyös…
Csupa hepe-hupa.
Tábla nem jelzi,
csalán vagy vadvirág csapja majd a vádlid…
Benőtte múlt, benőtte káosz,
benőtte sóvár vágytenger.
(Benőtted…)
Elszórt kenyérmorzsádat felcsipegetted.
Keresed és ámulsz meg bámulsz,
hogy nem leled.
Forogsz körbe-körbe; szíved zakatol.
Merre is?
Hol az út…
Benőtted.
Nem.
Kinőtted.
Hát mész tovább, teljesebb utakra.
Nem kell morzsa – csalán hadd csapja.
A vágy visz téged (engem) új utakra.
Ahol már nem feszít a bőrünk
– bennünk.
