Az ott egy határ balra hátul?
Határon innen, határon túl
más a fű,
más az ég,
meg persze a levegő,
határon innen nincs határ,
szabad a szerelem,
de anyám a sorompón túl maradt,
hát kalandra fel dárling, így pár év után!
Megnézzük megsüllyedt-e már a pesti
flaszter, s hogy
a kintorna a pincében elrothadt:
lássuk! Ellopta-e az álmokat
a fűszeres, ahogyan ígérte,
mikor a süvegcukorral
elszaladtunk?
A szétlőtt ház mellett a gesztenyefa…
Odújában megvan-e még a doboz?
A barna gomb a bal szélső,
a csatár a fényes-vörös.
Megrepedt-e már
a matt fekete kapus?
A Duna folyik-e még
lassún, biztosan?
Hátán a sirályok sikoltva
nézik-e: a habos tajték mellettük
hogy rohan, piszkol, ha dől az ár?
A dinnyehéjra emlékeznek-e még a pestiek?
Tudják-e már:
Ember küzdj, ne csak bízzál!
Maradtak, maradtunk-e Magyarok,
vagy szokás szerint kardunkba dőlve
bedőlünk, kidőlünk
ha jönnek a kanyarok,
amit alánk csapott a sors?
Talán kiegyenesedik a görbe
és határok elmosódnak majd dárling,
pár év után…
Akkor, csak akkor nézzük meg
a határon túl majd,
hogy van anyám.
De most ölelj dárling,
szoríts, szeretlek,
csak ezért folyik a könnyem.
