Hirtelen halál az élet.
Éppen hogy megszülettél,
már vége…
Léted csettintés Isten ujjain.
Csett… aztán csitt…
Csend.
Pár röpke sóhaj suta tüdőkről.
Kósza tündérek tánca sáslevélen
egy koraesti bűbájpartin.
Ködbe búvó várkastélytorony
lőrésén átsuhanó holdfény.
Lassú szívverés.
Hullám a tenger arcán.
Ránc gyűrt hegyek ormán.
Össze-vissza érzések,
megakadt csont
a sors torkán:
szoknyám lebben és kacagok.
A sivatagok virágba borulnak tőlünk
– ha adok, ha adunk.
Össze-vissza élünk.
Csett… aztán csitt…
Csend.