Nincsen a csomagon
aranypapír, ezüst csilivilikkel,
nyalka rózsaszín fityegőkkel.
Nincsen üdvözlőkártya.
Csak egy gyalulatlan,
festetlen, göcsörtös fadoboz,
és meglehet:
szálka szúr a körmöd alá, amikor bontod.
Nincsen benne kincs,
ó,
dehogy!
Mit adhatnék én neked,
a nincstelen…
Fényes puccot nem kaptál soha.
Csak puszta gyökeret,
száraz földből satnyán sarjadót.
Ó,
dehogy tudtam adni többet…
Itt ez a láda, bontsd!
(A szálkával vigyázz – kisfiam!)
Ne várj kincset, kérlek.
Csak egy szív dobog benne.
Az én boldog, büszke, zokogó anyai szívem.
Kisfiam.