Mint jó, erős kovács a vasat:
üti szívemet a bánat.
A csapások alatt
vibráló vér freccsen,
apró húscafat
és pár hasadt,
meszes érdarab
szakad a hideg földre.
(Korcs ebek marakodnak…)
Az anyag fogy a nehéz,
hepe-hupás üllőn, a sorson,
– formálódik (vétlen,tétlen)
szegény, megkínzott,
árva szívem
fekete vassá.