Aha.
“Mert hús a húsomból, vér a véremből”,
ezért feltétel nélküli…, meg egyéb
íratlan TÖRVÉNYEK
(cinikus, keserű mosollyal olvasandó),
és mivel, “ha már” megszültem,
felelős vagyok
az örömért,
meg a kínért,
a
lassan,
hosszan elnyúló,
végtelen óta tartó
történtekért,
a mindenkori különféle
széles spektrumú érzésekért,
oda-vissza.
Hát!
Vessen rám követ, aki akar,
és le is nézhet a tisztes Anya-, meg Apatársaság,
mert tudom, hogy kurvára el van
cseszve valami,
és vállalom.
De (és éppen ezért) bizony időnként megbánom
hogy a világra hoztam,
mert ekkora, ennyi kurva fájdalmat
a büdös életben
nem tudna senki és semmi más okozni.
(Inkább tartottam volna nyulakat,
nem perzselne sírig
az általad felgyújtott világ
– forgatom a tőrt magunkban…)