Ványa…
Ványuska…
Ványuskácska…
Nyújtsd a kezed.
Felém, te!
Fog csak meg a
sálam
bojtját.
Érzed, milyen puha gombóccá
állnak össze a simák és a
fordítottak?
Ó,
Ványa, Ványuska, Vááányuskácska.
Olyan kacska ma az égbolt szürkesége.
Olyan melankóóólikus.
Kushad a hó, kushad a szél,
én is kussolok.
Majd a végén.
Csak előtte
bedugom
a szamovárdugót a konnektorba,
hadd melegítsen át minket legalább a látvány,
ha már a gázt kikapcsolták,
és befagy a dunna.
Ó,
Ványa, Ványuska, Vááányuskácska,
ez a sál…
Ne szorítsd, és tekerd le kérlek a nyakamról.
Kölcsönkérte a szomszéd Olga.
Ó,
Ványa, Ványuska, Vááányuskácska,
annak sincsen manapság dolga.
De láttad a tegnapi téli amottant?
Meg sem rettent, amikor
elszállt egy sovány varjú
előtte.
Ó,
Ványa, Ványuska, Vááányuskácska
a fene megette…
Itt ez a fácska,
dobd fel rá kérlek a hintát,
ígérem,
holnap sütök palacsintát,
ha a trojka meghozza a lisztet…
Addig pedig fogd a bojtom, és lökj meg.
Ó,
Ványa, Ványuska, Vááányuskácska…
