Hátam mögé rakott
kezemmel építgettem,
ezért egy ideig
észre sem vettem
hogy mi épül,
mi készül
mögöttem.
Aztán a tükörből
(szemedből)
szemembe vágott a csillogás.
Aranykalitka készült,
mi más…
Már csak az ajtó
hegesztése lett volna hátra
hogy bezárjam magam
egy olyan világba,
ahol rab madarad lennék…
(Ahol rab madaram lennél…)
Az aranyport gatyámba törlöm.
Kezem előrelendül.
Nézd a tenyerem.
Nincs benne rács,
nincsen rabság.
Csak szerelem, szabadság…
Rácsok nélkül-veled…
