Mikor szalad a szíved
mint reccsenő
faág miatt
megriadt őz,
gyomrod összetekert
ólomgombolyag,
hosszú percek
rágós mócsingját
köpdösöd,
stift ideoda –
hónaljad csúszik,
agyad szegen lóg,
koponyádban
is pitvar van meg kamra,
és gyakran vizelsz
az izgalomtól.
Mikor a levegő
akár a méz:
sűrű és édes,
és nem adnád
a lelked semmiért:
akkor szerelmes vagy.
