Kívántalak mázzal befedve,
anyám szíverrésén tanulva ritmust.
Kívántalak bölcsőben fekve,
beszökő fénycsíkocskák
közt felfedezve az időt.
Kívántalak lépve, majd elesve,
(és mindig újralépve)
fogyott a táv.
Kívántalak más ölén
csúszva s megpihenve,
tanulva hogy lesz JÓ a jó.
Kívántalak mosollyal, sírva,
kívántalak némán és sikítva,
kívántalak nappal és éjjel,
esőben sárban jóban és rosszban
kívántalak minden
áldott és elátkozott pillanatban.
(2010)