Köddel takarod szemedben a nyarat.
Ne mondd, hogy ősz van!
Hazudsz!
A vörös villódzású levelek zöldjét
te festetted át, hogy becsapj,
hogy aztán gonoszul kikacagj
ha sírok…
Ugye, csak tréfa,
hogy hajnalban a mező felett
hideg-fehér fátyol úszik,
és a harmat fázik a fű bokáján?
Tudom: a napot te köpted tele
hogy meleg ne érje bőrömet.
Hogy kinevethess, ha sápadtan, fázva
kiülök a teraszra.
Gonosz vagy…
Add vissza a nyarat!
De…
elég nekem egy új tavasz is…
Hamis nyárral, talmi tavasszal
beérem, csak az őszt takard
előlem el!