Reggeli erőltetett félálmok
a csoffadt busz fapados ülésén
cirka háromhatvanötért
(mindig emelkedik
ahogyan drágul a benzin).
Motorral kéne járni…
Az este hét messze még ilyentájt
mint az a bizonyos Makó per Jeruzsálem.
Akkor jár majd le a műszak.
Az öltözőszekrény ugyanúgy nyikorog
mindenhol a világon
– lefogadom.
A nap egyformán gördül itt.
Futószalag.
Lelkeveszett termék hever az ágyakon,
vagy fut a parkban ide-oda-oda-oda-oda-ide.
A megváltó esti járat kényelmesebb,
nyáron hűt,
télen fűt.
(Cirka háromhatvanötért, de
mindig emelkedik
ahogyan drágul a benzin.)
Egy tuszáznégyes
gyorsabb lenne.
Vagy egy motor…
Tavasztól nyár végéig
a plexilapra rákenődne pár bogár,
ősszel az eső verné hátamon a bőrt.
Télen is haladnék.
Néha biztosan törne pár csontom…
Nem kenyerem a lassan járj.
A hétszázharminc marad,
amíg nem emelkedik
a benzinár.
Vagy amíg itt lakom.
Vagy amíg itt,
így keresem a kenyerem.
Motorral kéne járni.
Szabadok lennének az álmaim…