(Adj ecsetet Uram
és adj színeket!
Adj vásznat is!
Látok a te szemeddel,
tudok a te kezeddel.
Kemény szívvel péppé
dörzsölném a múltat
– alapnak.
Finom simítással
mesélném a jelent.
Apró, cinkos cirádákkal,
hittel telehintve
festeném az áldott jövőt.
Csupa csudaszín alapon
heverne az egész
ólomnehéz világ.)
Uram, vásznat nekem!
Lepedőt!
Teret!
Színeket, ecsetet, fényt ide!
Hadd színezzem!
Ne takard el a napot!
Gyúrd tenyeredbe felhőidet
kis, ujjnyi résen engedd csak esőd,
ne folyjon festékem semmibe…
Uram! Te tudod.
Te tudod mennyi festékkel,
milyen lazúros,
fényesragyogó mélykékkel tudnám megfesteni az életem…
Uram.
Időt.
Adj, adj végtelen időt nekem!
(2011)