Kipp-kopp…
Csőrével kopog az este.
Lassú libbenéssel vállamra
száll súlyos sötétje…
Hűvös szárnya felsistereg
forró bőrömön,
majd megpörkölt tollakkal
elijed, elsuhan.
Enyém a nap.
Az éj hiába köröz felettem.
Névjegyem pár kósza sorban,
egy-egy eltévedt, eldőlt betűvel;
beírtam.