A virradat testét ölelem.
Vállgödrébe bújva
arcunk összeér.
Rám csorgó verítéke – köd.
A mellkas fölött kis,
nyughatatlan zizzenéssel;
mozdul az ég.
Új szív dobban, új nap…
– holnap.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.Ok