Igen.
Az ember emberből van
és hibázik sokat.
Téved.
Gyáva, bátor,
túl okos, vagy
épp` túl buta.
(Az Isten mostoha,
mert nem mutat.)
Így csak tétova tapogatással
kutatja, merre is…
Fel – le
jobbra – balra
némán vagy szólva,
ütve, ölelve…
Sírva, kérve,
nevetve, üvöltve
keresi.
Hol, hogyan, merre jó.
Téved, és gyakorta elesik.
Mert ember az ember.
Megesik hogy torkáig
csúszik a sár.
De feláll.
Köp egyet, és újra
beáll a sorba.
Mert ember az ember.
Téved, fél, remél.
Tétován, de tapogat
és keres.
Némán vagy szólva,
ütve, ölelve…
Sírva, kérve,
nevetve, üvöltve
keresi.