Lefekszem a földre
,
angyalt készítek.
Mellettem hótüskés
csipkebokor piros
gyümölcse kacsint:
– A glóriát megint otthon hagytad
– mondja, de szárnyaim
fesztávjától elalél.
Ígérem – vihogom -,
nem leszek rosszabb, de…
talán jobb, majd jövőre!
Addig pedig iszom rátok,
új évetekre, egészségetekre,
álmaitokra, gyermekeitekre,
vágyaitokra, békétekre.
Legyen boldog új évetek!
(Tüsszentek.
– Menj haza te bolond,
az összes kobold
mögémbújva
csorgatja a nyálát.
Ugyanis megint
meztelen vagy!)