Az állam én vagyok!
Ezért tisztelt publikum,
a cirkuszt – ismét;
megnyitom!
A porondmester
kényére igazít
lovat, artistát,
bűvészt, kirúgja
a művészt, ki
ellenszegül…
Vér kell a népnek
vagy sziporkás csillogás
(leplezni ganajt –
magig fertőzi a talajt),
ami vakítja, csípi a szemet.
Ez kell neked!
(Hidd el, ez kell neked…)
Összerúgni a port azon,
kié a hatalom,
ki marhatja el a koncot,
így csinálva bolondot –
belőled…
Közben a közönség
– te -,
tapsolsz, fújolsz
vagy épp’ ünnepelsz.
Hiszen a pénzedért
megkaptad, ami jár:
cirkuszt, amit velejéig belep a sár…
2010. 07. 03.