Lódenkabátod összefogod
hogy kilógó beled eltakard
– mosolyogsz,
de kínodban széttéped kezed.
3 kg festék a fejeden,
hogy a kurva világ ne lássa
– sápadt vagy, mert éhezel.
Ruhádat szivacs tömi,
ne tudja senki, csontodat
csak a bőr fedi.
Azt mondod, nem, nem mész sehova,
vár az otthon, mész haza,
és a színes falak előtt
a nyomor villan, bár nem diszkófény,
de te ebbe is belevakulsz,
így elnyomhatod a tényt:
a világban nincs otthonod,
a legtöbb: pár
pillanatnyi zavart gyönyör,
de utána letör, kitör a
tudat:
szétbaszták az agyad
a tested, a szíved,
és már csak a kín a tied.
Elszórtad, elszórták vagyonod…
Lódenkabátod összefogod..
