Hívságok, víg-könnyű, ravasz álmok,
dübörgő szív: kopár meddő szántók
a lelkek, rá hiába szórsz trágyát.
Mag rajta nem csíráz. (Nehéz valóság.)
Rád téli álmot sors nem ruházott,
ébredned kell reggel, hogy a napot
beszűkült, véreres szemekkel bámuld,
s várj, mert csak a csaló éj száguld.
S mint ingatag tó jégbe fűzve
vársz a tavaszra, hogy erőre
kapj, s mozdulj. De csak apró lék
mit gyenge lelked a jégbe tép.
Álmod, mit a nehéz vágy rád rakott,
a fény széttöri. Zúzza akaratod.
Megáll a szív. Bezárul a lelked.
Csak a tested mozdul. Szegény, fáradt tested.