42 fok van és az előbb volt szünet.
Megittam a fél liter vizet
(többet nem szabad, mert nyűszít a hólyag műszakvég előtt)
megettem a szelet kenyeret
(üresen, mert a húgom gyógyszerének ára felzabálta a mellé szokásos főzeléket)
de vastagon borította a kari, így élvezet volt,
most dagad a gyomromban – jóllakott vagyok.
Nézd, micsoda csukát raktam össze neked!
Egy csuda! Ugye?
Ebben bátran mehetsz a mekibe,
nem vallasz szégyent a többiek előtt.
Büszke vagyok!
Büszke vagyok, hogy eltartom anyámat,
a húgomat
és Nánit
(apám Visnuért elhagyott),
és büszke, hogy te hordod majd az én cipőm.
Büszke
és kicsit … fáradt.
De ne aggódj, este, ha hazamegyek tíz felé,
lefekhetek, kényelmes, kifeküdt hullámpapíron alhatom,
nekem már nem kell nejlont szednem a szeméttelepen, mint Amarnak.
És ez sokkal, de sokkal de sokkal jobb.
Hálás vagyok,
köszönöm.
(kari: curry – őrölt fűszerkeverék)