Így kéne megmaradni…
(Még dúsak a nedvek.)
Míg csak a lélek fáj.
Mikor még vannak fogak: harapni.
Mikor még színesben lát a szem.
Mikor a nyak még arra fordul a fejjel, ahol a csoda terem.
Amikor a mellkasban még van hely elég: sikítást feloldani.
(Így kéne megmaradni.)
Mikor még vannak öklök: szorítani.
Mikor a has még morog, a belek szaladnak,
és a méh lassul, de még lehet…
Mikor a combizmok még keményen
küzdenek, ha rajthoz állsz.
Amikor a hüvely szaggat
és ezer villám lüktet, ha vihar kél.
Amikor a boka lazán fordul ha balra, vagy ha jobbra mész.
Így kéne megmaradni!
Isten!
Így kéne!
De te szelíden mosolyogsz: nem engedsz.
A lélek fáj és nem ért.
Miért?
Istenem, mondd: miért?!
(meg kellene maradni
meg kellene maradni?)
