Albérlőm a Büszkeség
elillant.
Itt maradtam
én.
Csupaszon, pőrén.
Rábíztam összes
kincsemet.
(Azt sem mondta:
Isten Veled,
csak vitte
reményeimet.)
Tegnap távozott.
Most-leltározok.
Mi az amit
ellopott,
mi az ami
elveszett.
Hogy bíztam!
Hiba volt hiába,
hogy rábíztam
magam
e jellemhibára.
Hátam begörbedt,
orrom lóg.
Szemem
tompa félhomály.
Fénytelen mindenem.
Istenem…
Istenem, Istenem, Istenem!
Lassan új bérlő kell.
Ha hív,
bemutatkozik, így:
“Jó napot! Nevem:
HIT.”
Mert én
pőrén és
csupaszon?
NEM HAGYOM!
(Csak már
hallanám, hogy hív…
Bennem, itt:
Agyamban, mellkasomban.
Zengjen már!)
(2009)