Egy, kettő, három, négy,
forogj kötél, ugorj ember!
Nyalka őrmester a hétfő,
a péntek sem közlegény.
“Fontos közlemény hölgyeim és uraim:
hopp-hopp-hopp!”
Az éhkopp nem sétagalopp,
ugorj: egyre nagyobb az ív;
a forgó kötél megvadít
– süvít.
Vasárnap tizedet fizetsz,
vágyakat, álmokat
lyukasztasz (a sofőr félszemmel stíről)
sodorgatod, pödörgeted
majd kidobod a jegyed
– az ablakon.
Váll-lapodon a csillagok
égig emelnek;
sárga teliholdak menetelnek
menetelnek
menetelnek
– fogyásig.
Egy, kettő, három, négy,
forogj kötél, ugorj ember!
Háromszázhatvannégy
meg még egy.
Névjegy…