Apa áll a fodrásznál,
figyeli hogy szeleburdicsitrilánya
selymesen hussanó hajából
egyetlen centivel se vágjanak többet le,
mint amennyi a szalagozáshoz kell.
Mert egy kislány csak szalaggal igazán királylány
és nincs fontosabb a menstruáció első folyása előtt,
mint a királylányság.
(nem állt a fodrásznál velem,
fürkészve,
vajon még kicsilánya vagyok-e,
és volt piros pántlikám
ami valahogy mindig
hókán lógott a kesze-kusza fürtök között…
de, bár csupacsont már a föld alatt,
néha érzem:
megsimogatja a hátamat
és velem örül,
velem sír
ha lázamat felviszi az élet,
a hetedíziglen
– fodrásználfigyelés
ide vagy oda.)