Barna szembogaramban – gyűlik a könny.
Barna szembogaram
esővízben mostam.
Fekete hajamat gerebeneztem
– szalaggal színeztem.
Meg is törölköztem
anyám kötényibe – frissibe’.
Pörgök-forgok,
án-tom, ti-ti-om,
bő bokros liliom.
Akár erre,
akár arra,
bőröm barna,
heje-huja-hopp,
cigány maradok.
Hiába fehér a lelkem,
hiába hajnalban keltem,
meg is mosakodtam,
meg is fésülködtem,
de barna szembogaram,
fekete a hajam,
sorsom
– talajtalan.
Nincs őszöm, nincs tavaszom,
nincs telem, sem nyaram.
Ántom-titiom,
bő bokros liliom,
nincs őszöm, nincs tavaszom…
