legutoljára ötödikes koromban féltem így
amikor elszórtam más pénzét
(kétszázötven forintot)
csokira könyvre meg egy bizsugyűrűre
(először és utoljára)
és kiderült
most más költi a más pénzét
a legkevésbé sem
csokira könyvre meg egy bizsugyűrűre
(követhetetlen összegben
nem először és nem utoljára)
vagy nem is…
legutoljára akkor rettegtem ennyire
amikor feküdtem a vajúdóban
a 18 hetes gyerekkel a hasamban
hasamon a kezemmel
mozdulatlanul
hátig vérben
és imádkoztam
hogy maradj ne menj kellesz nekem
két rettegés
életrettegés…
én is fulladok veletek a szennybe
mert egy vérből valók vagyunk
és tabu a meg-és kitagadás
a szeretet okán
és mert nem nyulakat tenyésztettem…