Sugaránál napnak
lebegett kék lepke,
hogy ő hol játszhatna,
egyre azt kereste.
Untatták a rózsák
és a sűrű bozót,
harangvirág-hinták,
porzó-homokozók.
Ahogy szárnyát csapdosta
nicsak! Mit vett észre!
Tűzött a nap sugara
le a messzi rétre.
Nem volt ám az egyenes,
kicsit ferdült balra,
felderült a kék lepke,
ráült, csúszott rajta.
Az emberek néztek!
Mi az ott? Be furcsa!
Kék napsugár fut le?
Dehogy! Lepkecsúszda!